Arról, hogy mit láttam, amíg távol voltam
Théneiától megkaptam a fonalat,
és láttam a legmélyebb kutakat,
láttam, ami bennem épül,
láttam palotámat otthonaként másoknak,
láttam Sztaurosz templomát,
láttam házat beomlani súlya alatt,
láttam földet szülő földet,
láttam vízre vágyó virágokat,
láttam szomjas tengert,
láttam elégedett hajósokat,
láttam oltárt száz éve égni,
láttam apámat a lángok alatt,
láttam kihunyni tüzet,
láttam elszakadt fonalat,
láttam boldog embert,
láttam tanácstalan isteneket,
láttam fölszabadult rabszolgát,
láttam rabként királyokat,
láttam aranyat szénné válni,
láttam megéledni szobrokat,
láttam erősen markoló kezet,
láttam széjjelfutó lovakat,
láttam kitörő vulkánt,
láttam aranyló mezőket,
láttam táncot, zene színét,
láttam, a csönd mint ad békét,
láttam tarka ruhát, fehérben lépő papokat,
láttam kardnak élőt, mintha atyja szülte volna,
láttam katonát egyedül hazatérni,
láttam arcán a háborúkat,
láttam ember vérét aranykádban,
láttam benne megfürdeni másokat,
láttam kincseit halmozót,
láttam tűzben mosott kezűt,
láttam önmagát dicsérő szájat,
láttam himnuszt zengő ajkakat,
láttam a kötést a világ körül,
láttam jóslathozó villámokat,
láttam, hogy a szél ruhája felhő,
láttam a jeleket magam körül,
láttam szélét, hosszát,
láttam mélyét, magasát,
láttam mindazt, amit lelkembe varrt.
(Megjelent az Alföld 2024/11-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Láng Eszter munkája.)
Hozzászólások